A férfi főzve jó

Nagyon fontos, hogy mindig legyünk tisztába önmagunkkal. Milyen elvárásaink vannak a férfitől, és mi az ami miatt mi vagyunk neki a főnyeremény?

Nincs értelme úgy belemenni egy kapcsolatba, ha ezekben bizonytalanok vagyunk. A szerelem rózsaszín ködöt húz a szemünk elé, de a tapasztalat úgyis megtanít bennünket, hogy ez bizony nem szilárd alap egy kapcsolathoz. Ne csak a szépet lássuk, hanem tudatosítsuk azt is ami nem tetszik.

Nem létezik olyan, hogy egy pár úgy illik össze, mint a jin és a jang.

Annak tudatában, hogy nem vagyunk 100% osan tökéletesek, le kell magunkban tisztázni, hogy mik azok a negatívumok,amelyeket el tudunk fogadni a másikban. A legtöbb ellentét egy kapcsolatban abból az egyszerű képletből indul ki, hogy MIÉRT NEM OLYAN VAGY AMILYENNEK ÉN SZERETNÉM, HOGY LEGYÉL???

Ha már a kapcsolat elején tudjuk, hogy a férfi munkakamániás, nőcsábász, trehány, bulizós, ...sok stb, ne gondoljuk, hogy más lesz később. Tisztázzuk le magunkban, hogy ez mennyire zavar. Úgy ne menjünk bele egy kapcsolatba, hogy majd lesz valahogy, mert az általában sehogy sem lesz.

Mindenkinek van egy mércéje. Aki régóta magányos az hajlandó ezt a mércét lentebb rakni, csakhogy találjon valakit akitől kaphat egy kis szeretet morzsát. Ezzel nincs is baj, de annak a mércének ott is kell maradnia. A saját érdekünkben muszáj emlékeztetnünk magunkat, később is hogy ez a pasi miért is került át a mércén. Ne emeljük az elvárásunkat az idő múlásával sem. Ne akarjuk megváltoztatni a párunkat.

Ne kapni akarj, hanem adni. De önmagad ne add fel. Ha testestül lelkestül odaadod magad, akkor már csak zsákmány vagy. Megesznek reggelire. Kedves légy és magabiztos.

Nagyon sok olyan kapcsolat van, ami nem működik jól mégsem mer a nő kilépni. Ez nagyon szomorú, de nagyrészük anyagi okok miatt választja önmaga feladását. Azért mert Magyarországon még 2 fizetésből is nehezen lehet kijönni, nemhogy 1-ből. Tudom. Hiába, van hogy az önbizalom nem elég.

Van az úgy, hogy szeretünk valakit, és van az úgy, hogy azt hisszük, hogy szeretünk valakit. Tudnunk kell a különbséget tenni a kettő közt.

Ha szeretünk valakit,- akár forró szerelemmel- az boldogsággal, nyugalommal tölt el bennünket. Feltölt.

Viszont, a szeretet nem egyenlő a rajongással, és nem egyenlő a szeretethiánnyal. A rajongás egyoldalú, és szeretethiánnyal párosul. Ezt onnan ismerhetjük fel, hogy érzékeink a viszonzásra vannak kiélezve. Teli vagyunk várakozással, "nehéz a lelkünk". AMikor azt mondod Neki, hogy szeretlek, igazából azt érzed "szeress engem". Ha ezekkel tisztában vagy, akkor a különbséget másokon, és magadon is észre fogod venni.

Mindig tudjuk, hogy hol a határ. Ha panaszkodunk egy férfiről a barátnőnknek, az még nem jelent semmit. Az csak pletykálás. Ha viszont nem merünk elmondani valamit, ami bánt a párunkkal kapcsolatban, az már elfojtás. Ne ragaszkodjunk egy férfihoz, ha nem vagyunk boldogok. Ne veszítsük el önmagunkat egy kapcsolatban. Ha seggfej, akkor kínlódjon vele más. Meg kell tanulnunk elengedni. Mi szeretetre vágyunk, de ha valaki nem tudja nekünk megadni úgy ahogy az nekünk jó, akkor hiába várjuk tőle.  A szeretetéhség néha elveszi a józan eszünket. Legyünk tisztába önmagunkkal.